24:1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő [ítéletének] napjait?!

24:2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

24:3 Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

24:4 Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

24:5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

24:6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

24:7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

24:8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

24:9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

24:10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

24:11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

24:12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

24:13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

24:14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

24:15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

24:16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

24:17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

24:18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

24:19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

24:20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

24:21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

24:22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

24:23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24:24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.