3:1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

3:2 És szóla Jób, és monda:

3:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

3:4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

3:5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

3:6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

3:7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

3:8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

3:9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

3:10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

3:11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

3:12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

3:13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

3:14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

3:15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

3:16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

3:17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

3:18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

3:19 Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad.

3:20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

3:21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

3:22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

3:23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

3:24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

3:25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.