2:1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2:2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

2:3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

2:4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

2:5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

2:6 Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem [származik.]

2:7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

2:8 Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

2:9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

2:10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

2:11 Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

2:12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

2:13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

2:14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

2:15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.

2:16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,

2:17 A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;

2:18 Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.

2:19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

2:20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

2:21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.