5:1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

5:2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

5:3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

5:4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5:5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

5:6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

5:7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

5:8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

5:9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

5:10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

5:11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

5:12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

5:13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

5:14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

5:15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

5:16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

5:17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

5:18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

5:19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

5:20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

5:21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

5:22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.