116:1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

116:2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

116:3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

116:4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

116:5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

116:6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

116:7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

116:8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:

116:9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

116:10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

116:11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

116:15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

116:16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

116:17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

116:18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,