132:1 Grádicsok éneke. &Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

132:7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

132:11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.