147:1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

147:2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

147:4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

147:5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

147:6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

147:8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

147:9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

147:10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

147:11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

147:12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

147:13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

147:14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

147:15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

147:16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

147:17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

147:18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

147:19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.