2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

2:3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

2:8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

2:9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.