41:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

41:2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

41:3 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

41:4 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

41:5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

41:7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

41:8 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

41:9 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

41:10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

41:11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

41:13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.