7:1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

7:2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,

7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

7:4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

7:5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

7:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.

7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

7:8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

7:9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

7:10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

7:11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.

7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

7:13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

7:14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

7:15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.

7:16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.

7:17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.