2:1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.

2:2 Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt.

2:3 Mint az almafa az erdőnek fái közt, &olyan az én szerelmesem az ifjak közt. &Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; &és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

2:4 Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme.

2:5 Erősítsetek engem szőlővel, &üdítsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek.

2:6 Az ő balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem.

2:7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet &addig, a míg akarja.

2:8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, ő jő, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon!

2:9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül,

2:10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

2:11 Mert ímé a tél elmult, &az eső elmult, elment.

2:12 Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

2:13 A fügefa érleli első gyümölcsét, &és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj [hozzám!]

2:14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban, &a magas kőszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörűséges, &és a te tekinteted ékes!

2:15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, &a kik a szőlőket elpusztítják; &mert a mi szőlőink virágban vannak.

2:16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet.