8:1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, &hogy téged kivül találván megcsókolnálak; &még sem útálnának meg engem.

8:2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, &te oktatgatnál engem, &én meg borral itatnálak, fűszeressel, &gránátalma borral.

8:3 Az ő balkeze az én fejem alatt, &és jobbkezével megölel engem.

8:4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, &mígnem ő akarja?

8:5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, &a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? &Az almafa alatt költöttelek fel téged, &ott szült téged a te anyád, &ott szült téged a te szülőd!

8:6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, &mintegy pecsétet a te karodra; &mert erős a szeretet, mint a halál, &kemény, mint a sír a buzgó szerelem; &lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

8:7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: &a folyóvizek sem boríthatnák azt el: &ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, &[mégis] megvetnék azt.

8:8 Kicsiny húgunk van nékünk, &a kinek nincsen még emlője; &mit cselekedjünk a mi húgunk felől, &a napon, melyen arról szót tesznek?

8:9 Ha ő kőfal, &építünk azon ezüstből palotát; &ha pedig ajtó ő, &elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

8:10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal, &és az én emlőim, mint a tornyok; &akkor olyan leszek ő előtte, &mint a ki békességet nyer.

8:11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, &adta az ő szőlejét a pásztoroknak, &kiki annak gyümölcséért hoz &ezer-ezer ezüst [siklust.]

8:12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: &az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen, &a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

8:13 Oh te, a ki lakol a kertekben! &A te társaid a te szódra figyelmeznek; &hadd halljam [én is.]