1:1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

1:2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

1:3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

1:4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

1:5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?

1:6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

1:7 És bár az angyalokról [így] szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,

1:8 Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.

1:9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

1:10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

1:11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.

1:12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

1:13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?