32:1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
32:2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
32:3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
32:4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
32:5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
32:6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
32:7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
32:8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
32:9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
32:10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
32:11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
32:12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
32:13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
32:14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
32:15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
32:16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
32:17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.