1:1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

1:2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

1:3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

1:4 A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

1:5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

1:6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

1:7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

1:8 A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

1:9 Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az ő nagyságával;

1:10 A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.

1:11 Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.

1:12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.

1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

1:14 Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

1:15 Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

1:16 Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

1:17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

1:18 Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

1:19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

1:20 Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

1:21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

1:22 Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

1:23 Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

1:24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

1:25 De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

1:26 Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.