10:1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

10:2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

10:3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

10:4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

10:5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

10:6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

10:7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

10:8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

10:9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

10:10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

10:11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

10:12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

10:13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

10:14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

10:15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

10:16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

10:17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

10:18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

10:19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

10:20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

10:21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;