36:1 És folytatá Elihu, és monda:

36:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

36:3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

36:4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

36:5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

36:6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

36:7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

36:8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

36:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

36:10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

36:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

36:12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

36:13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

36:14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

36:15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

36:16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

36:17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

36:18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

36:19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

36:20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

36:21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

36:22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

36:23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

36:24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

36:25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

36:26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

36:27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

36:28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

36:29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

36:30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

36:31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

36:32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

36:33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.