4:1 És felele a témáni Elifáz, és monda:

4:2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

4:3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4:4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

4:5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

4:6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

4:7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

4:8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

4:9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

4:10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

4:11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

4:12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

4:13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

4:14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

4:15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

4:16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

4:17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

4:18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

4:19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

4:20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.