6:1 Jób pedig felele, és monda:

6:2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

6:3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

6:4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

6:5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

6:6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

6:7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

6:8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

6:9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

6:10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

6:11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

6:12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

6:13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

6:14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

6:15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

6:16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

6:17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

6:18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

6:19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

6:20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

6:21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

6:22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

6:23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

6:24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

6:25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

6:26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

6:27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

6:28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

6:29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.