2:1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2:2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

2:3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

2:4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

2:5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

2:6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

2:7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

2:8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

2:9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

2:10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.