1:1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

1:2 A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

1:3 Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

1:4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

1:5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

1:6 És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

1:7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten [immár] idős emberek valának.

1:8 Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

1:9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

1:10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

1:11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.

1:12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.

1:13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

1:14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;

1:15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

1:16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

1:17 És ez [Ő] előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

1:18 És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idős.

1:19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

1:20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.

1:21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

1:22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő [csak] integetett nékik, és néma maradt.

1:23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.

1:24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:

1:25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

1:26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,

1:27 Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

1:28 És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

1:29 Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!

1:30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

1:31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

1:32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

1:33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!

1:34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

1:35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

1:36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:

1:37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

1:38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

1:39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

1:40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

1:41 És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

1:42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

1:43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

1:44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

1:45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

1:46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

1:47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

1:48 Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

1:49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

1:50 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre [vagyon] azokon, a kik őt félik.

1:51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

1:52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

1:53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

1:54 Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.

1:55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!

1:56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

1:57 Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.

1:58 És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.

1:59 És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.

1:60 És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

1:61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

1:62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

1:63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

1:64 És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

1:65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

1:66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.

1:67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

1:68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,

1:69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,

1:70 A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,

1:71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;

1:72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

1:73 Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,

1:74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.

1:75 Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.

1:76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;

1:77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.

1:78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

1:79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!