3:1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.

3:2 És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.

3:3 Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.

3:4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

3:5 Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.

3:6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.

3:7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,

3:8 És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.

3:9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.

3:10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.

3:11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

3:12 Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.

3:13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

3:14 És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,

3:15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:

3:16 Simont, a kinek Péter nevet ada;

3:17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

3:18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

3:19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.

3:20 Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

3:21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

3:22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

3:23 Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?

3:24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

3:25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

3:26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

3:27 Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

3:28 Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

3:29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

3:30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

3:31 És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.

3:32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

3:33 Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

3:34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.