8:1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:

8:2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

8:3 És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.

8:4 Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

8:5 És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

8:6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

8:7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8:8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

8:9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.

8:10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

8:11 És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.

8:12 Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

8:13 És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

8:14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

8:15 És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

8:16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

8:17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

8:18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

8:19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.

8:20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

8:21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

8:22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.

8:23 Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?

8:24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

8:25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

8:26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

8:27 És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

8:28 Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

8:29 És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

8:30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.

8:31 És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

8:32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.

8:33 És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

8:34 A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

8:35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

8:36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

8:37 Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?