22:1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

22:2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

22:3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

22:4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

22:5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

22:6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

22:7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

22:8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

22:9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

22:10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

22:11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

22:12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

22:13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

22:14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

22:15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

22:16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

22:17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

22:18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

22:19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

22:20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

22:21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

22:22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

22:23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

22:24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

22:25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

22:26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

22:27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.

22:28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

22:29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

22:30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

22:31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

22:32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

22:33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

22:34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

22:35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

22:36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

22:37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

22:38 Ez az első és nagy parancsolat.

22:39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

22:40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

22:41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

22:42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

22:43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

22:44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

22:45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?