1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

1:2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

1:3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

1:4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

1:5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

1:6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

1:7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

1:8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

1:9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

1:10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

1:11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

1:12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

1:13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

1:14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

1:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

1:16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

1:17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

1:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

1:19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

1:20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

1:21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

1:22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

1:23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

1:24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

1:25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

1:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

1:27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

1:28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

1:29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

1:30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

1:31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

1:32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.