12:1 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

12:2 Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

12:3 A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítő.

12:4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

12:5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

12:6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

12:7 Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

12:8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

12:9 Az igaz az ő barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

12:10 A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

12:11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

12:12 Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

12:13 Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

12:14 A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

12:15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

12:16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

12:17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

12:18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

12:19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

12:20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

12:21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

12:22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

12:23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.

12:24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

12:25 Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

12:26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.