30:1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

30:2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

30:3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

30:4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

30:5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

30:6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

30:7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

30:8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.

30:9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

30:10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

30:11 [Van oly] nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.

30:12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

30:13 [Van] kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

30:14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

30:15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

30:16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

30:17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

30:18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

30:19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

30:20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

30:21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

30:22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

30:23 A gyűlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

30:24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

30:25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

30:26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;

30:27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

30:28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

30:29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

30:30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

30:31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

30:32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.