6:1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

6:2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

6:3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

6:4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

6:5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

6:6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

6:7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

6:8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

6:9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

6:10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

6:11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

6:12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

6:13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

6:14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

6:15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

6:16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

6:17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

6:18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

6:19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

6:20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

6:21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

6:22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

6:23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

6:24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

6:25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

6:26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!

6:27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

6:28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

6:29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

6:30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

6:31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

6:32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

6:33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

6:34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.