109:1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! 109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 109:3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 109:3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.] 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
GOTO NEXT CHAPTER - BIBLE INDEX & SEARCH