119:1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

119:2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, [és] teljes szívből keresik őt.

119:3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.

119:4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megőrizzük.

119:5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!

119:6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

119:7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

119:8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!

119:9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

119:10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

119:12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

119:13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

119:14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

119:15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

119:16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

119:17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

119:18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

119:19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.

119:20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

119:21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

119:22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!

119:23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.

119:24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, [és] én tanácsadóim.

119:25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

119:26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

119:27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

119:28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

119:29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

119:30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.

119:31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

119:32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

119:33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.

119:34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.

119:35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

119:36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

119:37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

119:38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

119:39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.

119:40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

119:41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

119:42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

119:43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

119:44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

119:45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

119:46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

119:47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

119:48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.

119:49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!

119:50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

119:51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.

119:52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.

119:53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

119:54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

119:55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

119:56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.

119:57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

119:58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

119:59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

119:60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

119:61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedről el nem feledkezem.

119:62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

119:63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

119:64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

119:65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

119:66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

119:67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

119:68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.

119:69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.

119:70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

119:71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

119:72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

119:73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

119:74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

119:75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

119:76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

119:77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

119:79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

119:80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

119:81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

119:82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

119:83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.

119:84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?

119:85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

119:86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

119:87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

119:88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.

119:89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

119:90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.

119:91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

119:92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

119:93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

119:94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

119:95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

119:96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

119:97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

119:98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

119:99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

119:100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

119:101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

119:102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.

119:103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

119:104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

119:106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

119:107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

119:108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

119:109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.

119:110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

119:111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

119:112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

119:113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.

119:114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

119:115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

119:116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

119:117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

119:118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.

119:119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

119:120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

119:121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

119:122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

119:123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

119:124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

119:125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

119:126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

119:127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

119:128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.

119:129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.

119:130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.

119:131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

119:132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.

119:133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

119:134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!

119:135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

119:136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

119:137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

119:138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

119:139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.

119:140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

119:141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

119:142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

119:143 Nyomorúság és keserűség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.

119:144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

119:145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

119:146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.

119:147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

119:148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

119:149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

119:150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.

119:151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

119:152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.