122:1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

122:2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

122:3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

122:4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

122:5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

122:6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

122:7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

122:8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!