140:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

140:2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

140:3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

140:4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

140:5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

140:6 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

140:7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

140:8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

140:9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.

140:10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

140:11 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

140:12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

140:13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.