16:1 Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

16:2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

16:3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.

16:4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

16:5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

16:6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

16:7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

16:8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

16:9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.