30:1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

30:2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

30:4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

30:5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

30:6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

30:7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

30:8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

30:9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

30:10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

30:11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

30:12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.