44:1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

44:2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

44:3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

44:4 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

44:5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

44:6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

44:7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

44:8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

44:9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

44:10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

44:11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

44:12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

44:13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

44:14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

44:15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

44:16 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

44:17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

44:18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

44:19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

44:20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

44:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

44:23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

44:24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

44:25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

44:26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.