49:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

49:2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

49:3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

49:4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

49:5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

49:6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

49:7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

49:8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

49:9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

49:10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

49:11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

49:12 Gondolatjok [ez:] az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

49:13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

49:14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

49:15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

49:16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela.

49:17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

49:18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

49:19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

49:20 [Mégis] az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.