52:1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;

52:2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

52:3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

52:4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

52:5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

52:6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.

52:7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.

52:8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

52:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

52:10 Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.