59:9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
59:10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
59:11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
59:12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
59:13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
59:14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
59:15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
59:16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
59:17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
59:18 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!