63:1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

63:2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

63:3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

63:4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

63:5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

63:6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

63:7 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

63:8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

63:9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

63:10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

63:11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.