94:1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

94:2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

94:3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

94:4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

94:5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

94:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

94:7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

94:8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

94:9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

94:10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

94:11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

94:12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

94:13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

94:14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

94:15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

94:16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

94:17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

94:18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

94:19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

94:20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

94:21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

94:22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;