4:1 Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.

4:2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;

4:3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.

4:4 És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?

4:5 És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!

4:6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

4:7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá [leszel] Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, [és ilyen] kiáltás [támad:] Áldás, áldás reá!

4:8 És szóla hozzám az Úr, mondván:

4:9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.

4:10 Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.

4:11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?

4:12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?

4:13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!