11:1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:

11:2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

11:3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

11:4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

11:5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

11:6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

11:7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

11:8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

11:9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

11:10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11:11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

11:12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

11:13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

11:14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

11:15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

11:16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

11:17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.

11:18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

11:19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.