12:1 Felele erre Jób, és monda:

12:2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

12:3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

12:4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

12:5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

12:6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

12:7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

12:8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

12:9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

12:10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

12:11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

12:12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

12:13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

12:14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

12:15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

12:16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

12:17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

12:18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

12:19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

12:20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.

12:21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

12:22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

12:23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

12:24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.