16:1 Felele pedig Jób, és monda:

16:2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

16:3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

16:4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

16:5 Erősíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

16:6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

16:7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

16:8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

16:9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

16:10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

16:11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

16:12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

16:13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

16:14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

16:15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16:16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

16:17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

16:18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

16:19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

16:20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

16:21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

16:22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.