22:1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

22:2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

22:3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

22:4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

22:5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

22:6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

22:7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

22:8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

22:9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

22:10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

22:11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

22:12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

22:13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

22:14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

22:15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

22:16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

22:17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

22:18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

22:19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

22:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

22:21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22:22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

22:23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

22:24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

22:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

22:26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

22:27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

22:28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

22:29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.