23:1 Felele pedig Jób, és monda:

23:2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

23:3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

23:4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

23:5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

23:6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

23:7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

23:8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

23:9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

23:10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

23:11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

23:12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

23:13 Ő azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

23:14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

23:15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

23:16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.