32:1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

32:2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

32:3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

32:4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

32:5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

32:6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

32:7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

32:8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

32:9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

32:10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

32:11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

32:12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

32:13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

32:14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

32:15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

32:16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

32:17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

32:18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

32:19 Ímé, bensőm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, [csaknem] szétszakad.

32:20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

32:21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;