33:1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

33:2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

33:3 Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

33:4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

33:5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

33:6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

33:7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

33:8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

33:9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

33:10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

33:11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

33:12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

33:13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

33:14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

33:15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

33:16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

33:17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

33:18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

33:19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

33:20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

33:21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

33:22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

33:23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

33:24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

33:25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

33:26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

33:27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

33:28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

33:29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

33:30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

33:31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

33:32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.