39:1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

39:2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

39:3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

39:4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

39:5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

39:6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

39:7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

39:8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

39:9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

39:10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

39:11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

39:12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

39:13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

39:14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

39:15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

39:16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

39:17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

39:18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

39:19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

39:20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

39:21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

39:22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

39:23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

39:24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

39:25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

39:26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

39:27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

39:28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

39:29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

39:30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

39:31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

39:32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

39:33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]

39:34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

39:35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

39:36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:

39:37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.