40:1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

40:2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

40:3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

40:4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?

40:5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

40:6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

40:7 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

40:8 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

40:9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

40:10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

40:11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

40:12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

40:13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

40:14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

40:15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

40:16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

40:17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik őt a folyami fűzfák.

40:18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.